Részlet a budafoki központi ünnepség március 15-ei beszédből

Részlet a budafoki központi ünnepség március 15-ei beszédből

  1. március 15.

Tisztelt Ünneplők! Kedves Barátaim!

A történészek, a történelemmel foglalkozók szeretik a számokkal, az évszámokkal történő játékot. Elsőként nagyobb történelmi távlatokban említek meg egy olyan gondolatot, amit szigorúan magánvéleménynek tartok, jómagam még nem hallottam ezt a közbeszédben. De lehet, hogy ez az én hiányosságom.

2017-et és az ezt követő éveket, különösen 2018-at én a fordulat évének tekintem, kizárólag azonban a magyar, az európai és a kereszténység hármasának szempontjából.

Ötszáz évenként kerül sor ilyen nagy fordulatra, mint amilyen jelenleg már zajlik körülöttünk. Gondoljunk az ötszáz évvel ezelőtti történésekre, a reformáció születésére. Ez még az 1517-es évet tekintve pontos évfordulónak is tekinthető. Hogy a reformáció milyen nagy változásokat hozott Európa népei, különösen a magyarok számára, azt ebben a körben nem kell bizonygatnom.

Menjünk vissza még ötszáz évet. Az ezredforduló táján, ezer évvel ezelőtt alakult ki a mai Európa, amikor létrejöttek Közép– és Kelet-Európa keresztény államai, közöttük a Magyar Királyság.

Újabb öt évszázadot visszalépve a történelem országútján, a Nyugatrómai Birodalom szétesésének lehettünk tanúi. Ezt követően alakultak ki az első európai államok, ekkor kezdődött el a kereszténység elterjedése Európában.

És ha még öt évszázaddal forgatjuk vissza a történelem kerekét, tudjuk, hogy kétezer évvel ezelőtt óriási dolog történt. Krisztus az emberek közé jött.

Ha kisebb léptékben gondolkodunk, a száz évenkénti változások is nagy jelentőségűek népünk számára. Hiszen 100 évvel ezelőtt még tartott az első világháború, 200 évvel ezelőtt rendezte át Napóleon Európát, és folytathatnánk.

Ezekben a nagyívű történelmi folyamatokban az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc kiemelkedő jelentőséggel bír.

………………..

Ha visszagondolunk az elmúlt 7 évtizedre, talán többen is vagyunk itt, akik ezt az időszakot hasonlóképpen értékelik, mint jómagam. Én nem emlékszem, hogy valaha is ilyen súllyal, ilyen őszintén megélte volna ez az ország, ez a nép nemzeti érzéseit. Ez vonatkozik a politikára, a kultúrára, az európai államok között betöltött szerepünkre, a körülöttünk élő magyarsággal való kapcsolatokra. Emlékezzünk az évekkel ezelőtt ebből a kerületből indított Székely zászló mozgalomra, ami sajnos ma is aktuális. Vagy gondoljunk csak arra, hogy 2017-ben Szent László Évet és Arany János Évet ünneplünk. Történelmünk, nyelvünk, irodalmunk páratlan értékei és szépségei ötvöződnek e két nagyság tetteiben, példaadásában.

Ahogy egy munkám kapcsán jobban elmélyedtem Szent László életének, mai napig történő kisugárzásának kutatásában, azt látom, hogy olyan történelmi és szellemi nagyság, mint Szent László, kevés népnek adatott meg. A közel ezer év távlatából is a mai napig hidat emelő nagy királyunk magyarságát, keresztényi elhivatottságát, egész Európára kiterjedő jó hírét, nevét nem vonhatjuk kétségbe.

Arany János magyarságát, költői nagyságát meg sem próbálom prózai szavakba önteni. Beszéljen helyette zsenialitása, a 169 évvel ezelőtti fényes történelmi események méltatása. Legyen zárószó a nagy költő 1848-ban írott Él-e még az Isten? című versének első szakasza:

Él-e még az Isten… magyarok Istene?

Vagy haragra gerjedt népének ellene,

És elhagyta végkép,

Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda

Égesse, pusztítsa, öldökölje sorba

Régi kedves népét?

 Válaszunk Arany János ma is sajnos nagyon aktuális kérdésére, hogy Él-e még az Isten? igen, él még a magyarok Istene. Bízzunk benne és tegyünk érte, hogy népünket ne pusztítsa tovább a zsivány had, a bérbeszedett csorda!