A digitális rendszerek használata, illetve hatása a 6-14 éves korosztályra

 Kedves Szülők!

 Az iskola szeretné Önöket a gyerekek, illetve közös dolgaink érdekében egy párbeszédre hívni, s arra kérni, hogy akinek van véleménye, szóljon hozzá. Ha az érdeklődés nagyobb lesz, akkor a téma egyik legjobb szakértőjét hívjuk meg előadásra iskolánkba.

 A digitális rendszerek használata, illetve hatása a 6-14 éves korosztályra

Leszögezem, hogy nem az internetes eszközök ellen szól ez a felhívás, hiszen ezek nélkül az eszközök nélkül ma már nem tudnánk „működni”. Célunk az eszközök – a gyerekekre vonatkozó – helyes használatában való megegyezés.

Biztos vagyok abban, hogy sok szülő jóval többet tud a felvetett témáról, mint e sorok írója. Az viszont egyre világosabban körvonalazódik számomra, hogy ezekben az években a magyar oktatási rendszer változásai közül a legtöbb szó a digitális világ és a gyerekek kapcsolatáról szól.

 

Konferenciák, rádió- és tévéadások, a műhelybeszélgetések legtöbbje erre a problémára fókuszál, s a megoldás kulcsát a CSALÁD szerepében látják. Magam is így gondolom, s ebben az iskolában kivétel nélkül mindegyik pedagógus egyetért ezzel a felvetéssel.

Mik ezek a változások?

Néhány olyan példát ragadok ki, melyeket kutatások támasztanak alá:

• A 2 éves gyerekek 92 %-át már érinti az úgynevezett „digitális lábnyom”. (Azaz, a mai gyerekek olyan világba születnek bele, amelyben körülveszik őt a digitális eszközök.)

• Az 5-10 éves gyerekek 54 %-a már rendszeresen kezeli a tabletet. (Ez a magas százalékos arány viszont már egyértelműen a szülők felelőssége.)

• A 8-15 éves korosztály     7 %-a olvas naponta (valamilyen könyvet, újságot),

16 %-a hetente egyszer,

14 %-a havonta egyszer,

28 %-a soha nem olvas, viszont

90 % fölötti a digitális eszközöket napi szinten kezelők aránya.

• Ma már mérések igazolják, hogy a digitális tananyag hatékonysága semmivel nem jobb, mint a papíralapú taneszközök (például tankönyv) használata során szerzett tudás.

• Az USA-ban a Szilícium-völgyben dolgozó családok a gyermekeiket Waldorf iskolába járatják. Vajon miért?

• A gyerekek számára az összes információforrás közül még ma is leghitelesebb a tanár előadása és a tankönyv szövege. (Az internetes források egy része nem lektorált, azaz nem megy át tudományos szűrőn.)

Adatok a tágabb és szűkebb környezetünkre vonatkozóan:

• 2014-ben a Föld lakóinak 40%-a rendelkezik interenet-hozzáféréssel.
• Öt év múlva ez az arány valószínű, hogy meghaladja az 50%-ot.
• Nyugat-Európában a lakosság 85%-a, Közép-Európában pedig a 78%-a használja az internetet.
• Magyarországon ez az arány 72%. (Várhatóan a jövőben a magyar oktatási rendszerbe be fogják vezetni az internet helyes használatának tanítását.)

Az internet ma már nélkülözhetetlen

• Az idősebb korosztály (a 40 év felettiek egy jó része) még gyakran hangoztatja, hogy régen ez is és az is jobb volt. De azt mindenkinek tudnia kell, hogy a fejlődést nem lehet megállítani, aminek egyik záloga az internet.
• Az internet ma már szerves része az intézmények (például iskolák), hivatalok, cégek stb. működésének. (Egy-egy kisebb-nagyobb áramszünet komoly fennakadásokhoz, sőt károkhoz vezet a munkahelyeken. Ha a Földön leállna az internet, az beláthatatlan gazdasági károkhoz, sőt globális katasztrófához vezetne…)
• A internet nem egyenlő a facebook-kal és egyéb hátrányos, sőt veszélyes helyzetet teremtő alkalmazással (például zenék, filmek letöltése, bomba előállítása, drog beszerzése, pornó nézése stb.).

Az internet előnyei

Tanulás – kultúra – szórakozás – munkavégzés – kapcsolatteremtés (közösségépítés) – ügyintézés – vásárlás – tájékozódás – kommunikáció – együttműködés – segítségkérés – idő, energia, fáradság megspórolása… És még számos más dologban segít.

Az internet hátrányai (a gyermek korsztályt illetően)

• Személyiségjegyek változása:

• erősödik az infantilizmus,
• vonzódnak a „sötét” dolgokhoz (lásd: népszerű horror stb. filmek nézése),
• a tekintélytisztelet elvesztése (lásd: 6 éves gyerek hátat fordít a tanárának, amikor az szól hozzá),
• felületes tudás szerzése (hamar felejtődik az ismeret).

A generációk felosztása (emlékeztetőül a szülők számára)

 

• Veteránok, más néven az építők generációja, akik 1946 előtt születtek,
• A „baby-boom” generációja, akik 1946 – 1964 között születtek,
• Az X generáció tagjai 1965 – 1979 között születtek,
• Az Y generáció tagjai 1980 – 1994 között születtek,
• A Z generáció tagjai 1996 – 2010 között születtek,
• Az alfa generáció a 2010 után született csecsemők.

Javasolt Tari Annamária munkáit olvasni, akit a téma mélyebben érdekel.

 Tudás? Vagy csak annak gondoljuk?

• A mai gyereket (felnőttet) 82 %-kal több információ éri, mint néhány évvel ezelőtt.

• Van hely (USA állam), ahol már nem kell írni megtanulni. Elég, ha a gyerek begépeli a szöveget a számítógépen. (Ebben az esetben azonban már többről van szó, mint az írástudás hiányáról. Ez már a „gondolkodás menetére” is erős hatással van.)

• A mai fiatal ötször (5x) annyit olvas, mint néhány évvel korábban hasonló korú társai. De ez nem könyv, vagy újság, hanem a „gépen” futó szalagszöveg. Ezt nem lehet lassítani, megállítani, visszalapozni stb. Ez az olvasás csak részben „hasznos” az egyén számára. Ez a szöveg képletesen mondva, átfolyik az olvasón, mint szitán a víz.

• A magyar oktatási rendszer prognosztizálható célja, igazodva az európai rendszerekhez:

• Csökkenteni a tananyagot (még az eddiginél is jobban), ne terheljük a gyereket lexikális tudással, azaz nincs szükség a hosszú távú memóriára. Ne tanítsuk meg a „hosszú” verseket, történelmet, földrajzot stb.
• Azt tanulja meg a gyerek, hogyan lehet az „ismereteket” megszerezni, megkeresni a digitális hálózat segítségével. Ez a rövid távú memória előtérbe helyezése. (Megjegyzés: Az internetes adatok nem lektorált tudást adnak.)

• A mai diák tízszer (10x) annyit ír, mint elődei. De ez az úgynevezett áradó írás. Se pont, se vessző, se nagybetű, se írásjel. Nincs fogalmazás, nincs rendszer az egészben. Ez az önfelfedezés írása és a nem a közlés eszköze.

(Akit részletesebben érdekel a téma, annak Aczél Petra írásaira, előadásaira hívom fel a figyelmet.)

• Az irány a könnyen elérhető dolgok, az önkifejezés kizárólagossága felé tart. Csak éppen, ha hiányzik az ÖNISMERET, akkor a végeredmény a sikertelenség. Ha nem jön a gyors „siker”, türelmetlenség, idegesség hatalmasodik el a gyereken. (Lásd a tehetségkutató műsorok gátlástalanságait. A Fölszállott a páva és a Virtuózok tehetségkutató műsorait nem sorolom ide, mert egyrészt ide eleve csak olyan fiatalok jönnek, akikben valóban van tehetség. Másrészt a műsorvezetők, a zsűri, a szerkesztés egészen más célt szolgál az egyik, illetve a másik helyen.)

• Az újmédia használóinak egyre szélesedő rétege a nárcisztikusságot, a hatalmat, a pénzt, a fényt, s ami a lényeg, az ismertséget hajszolja. Legyen ismert, legyen reflektorfényben akár csak 10-15 percre is! (Hogy mi jön utána, ha csupán ennyi jut neki, azt mindenkinek a fantáziájára bízom.)

• Az Új köznevelés című pedagógiai havilap 2014 novemberi számának kiemelt idézete egy 14 éves gyerektől, Lacitól származik:

„A hálózat része vagyok, chatelek, megosztok, letöltök, kockulok.”

 

De felhívom a figyelmet a Neked 8? idézett mondatára is:

„Beszélgess a gyerekeddel, hogy van élet a weben kívül is!”

(mediaunio.hu/neked8, facebook.hu/neked8)

A mi iskolánk – az osztálytermekben folyó munka, a tanulóink eredményei, az iskola légköre – ismeretében felvetődik a kérdés, hogy valóban ez a helyzet? Mondhatnánk, hogy „természetesen nem”, de ez csak részben lenne igaz. A jelek egyértelműen arra utalnak, hogy a mi tanulóink kezéhez is egyre inkább „hozzánő” a globális eszköz.

Mi a teendő?

Ezt minden családnak, minden szülőnek magának kell eldöntenie, szabályoznia!

1. Az már jó jel, ha a szülő elgondolkodik azon, hogy az info-kommunikációs technikai eszközök – akárcsak az angol nyelv – használata nélkülözhetetlen a jövő (sőt, már a jelen) munkaerő piacán.
2. A szülő felelőssége abban rejlik, hogy gyermeke az információs eszközöket mire használja, mennyi időt tölt el azokkal, s milyen más elfoglaltságai (tanulás, sport, szabad levegőn töltött idő stb.) vannak. Fontos ezek jó, helyes aránya!
3. A szülői kontroll nagyon nehéz, sok esetben lehetetlen. Ezért fontos a bizalom, továbbá a gyermeke ismerőseinek, barátainak, levelező-partnereinek megismerése.
4. Előny, ha a szülő részben vagy egészben ismeri azt a globális világot (netes oldalakat), amelyben a gyermeke mozog. Lépést kell tartania annak érdeklődési körével, az információcserék tartalmával.

A párbeszéd kiterjedhet a szülők – tanárok kapcsolattartására is, hiszen ez is változik. Kevesebb a személyes találkozó, több az internetes levelezés, a telefonon történő megbeszélés, az SMS-ek köldése. (Ez természetesen a tanártól, a szülőtől és a probléma súlyától függ.)

Üdvözlettel!

Bánhegyi Ferenc